Ez annyira én..
Anya, nem tudom mit mondjak.
Elfáradtam vagy csak már untat minden harc.
Hogyha nem jönnék reggel, elnyelt egy másik hely.
De azt mindig tudnod kell, én éltem!
Hogyha nem jönnék reggel
Elnyelt egy másik hely
Ha tudnád hányszor gondolok arra az ágyban feküdve este a sötétben, hogy milyen borzasztó boldog lennék ha mellettem feküdnél, ha hozzádbújhatnék hogy magamba szívhassam tested melegét, majd hallgassam szuszogásod miközben halkan álomba merülök
Már látni akarlak..
Wenn du ewig schweigst, nie redest, nie weinst, immer lächelst und nie schreist, wirst du das wichtigste auf der Welt verlieren. Deine Gefühle.
Ha örökké hallgat, soha nem beszél, soha nem sír, mindig mosolyog, és soha nem sikoltozik, el fogja veszíteni a világ legfontosabb dolgát. Az érzéseidet.
Melletted szeretnék este elaludni és reggel felkelni…
Testbe rejtett börtön, a rácsok, az ablakok, minden üres, s túl hangos a csend. Nincs itt bent senki sem. Elveszve a mindenségben, a semmi erdejében te vagy a fényem a sötétségben. Két szikra lánggá olvadt, s nézd, most mindketten lángolunk. Ember az elme ellen, szív helyén egy résbe rejtett üzenet : egykor élt, máskor félt, elment, messze rég.
“Ich weiß, dass die Liebe wie ein Staudamm ist. Lässt man nur den geringsten Haarriss zu, durch den das Wasser dann dringt, wird der Damm irgendwann brechen, und niemand wird die Gewalt der Wassermassen kontrollieren können.”— Am Ufer des Rio Piedra saß ich und weinte, Paulo Coelho
Tudom, hogy a szerelem olyan, mint egy gát. Ha csak a legkisebb hajszálrepedést engedélyezi, amelyen keresztül a víz behatol, a gát végül eltörik, és senki sem lesz képes ellenőrizni a víztömeg erőszakát.